Hobbiaim
Sport, futás
2007 februárjában kezdtem el futni, futógépen, hátizom és súlyproblémákkal küszködtem. Pár hát futás után mindenem fájt, hiszen a szalagok, csontok kezdték megérezni a terhelést. De ugye ilyenkor nem szabad abbahagyni, és persze már 2 hét után is tudott hiányozni a futás.
Innentől kezdve könnyű dolgom volt, csak nevezni kellett versenyekre (kitűzni a célt), majd a megvalósításukon dolgoztam (edzés). Első 10km-es versenyemet 2008 március végén futottam, az akkor még megrendezett Duna-parti futógála keretében. A cél egy 1 óra alatti idő volt, 58:42-es időmmel, kis belesétálással ez sikerült is. Emlékszem, a 170-es plafonomon volt a pulzusom 6 perc/km-es tempónál. Pár évvel később egy 43:06-os 10km-rel tartom az egyéni legjobbamat.
Első félmaratonomat 2009-ben futottam a Nike félmaraton versenyen. Ez 2 óra 14 perc alatt sikerült, nagy küzdelem árán. Sokat készültem rá és nagyon örültem az eredménynek. 2014-ben 1:36:44-es félmaratonom az eddigi legjobbam, amit Budapesten a Tudás útja félmaratonon futottam.
2010-ben adtam a fejem a maratoni táv teljesítésére, a Firenze maratonra neveztem, amit november végén, viszonylag hűvösebb időben rendeznek meg. Sok sötétben futás, készülés, hegyi edzés után a 4 órás maratont nem, de egy 4:08-as időt sikerült behúznom, és viszonylag kevés szenvedéssel teljesítettem első maratonomat. Ma már 10 maratonon vagyok túl, 3:49-es maratonomat a Garda-tónál futottam.
Olyan 2012-ben kezdtem komolyabban foglalkozni a terepfutással. Itt több időt és nagyobb erőt is kell kifejteni, mint egy lazább aszfaltfutásnál. A hegyi edzések jótékony hatással vannak az aszfaltos eredményeimre, szóval innentől ha tehetem terepen edzek. Leghosszabb teljesítésem a Piros 85 teljesítménytúra, kocogva, futva, túrázva (88km 3,300m szintemelkedés, 13,5 óra). A legbrutálisabb pedig a Mátra 60 (59km 3,400m szint júliusban, 11:04).
Olvasnivalók
Szeretek olvasni, mert ahogy mondják az olvasás az egyetlen kockázatmentes tapasztalatszerzés. És kinek nincs szüksége tapasztalatokra? Korábban regényeket olvastam, ma úgynevezett önismereti és életrajzi könyveket, a szinte már kötelező szakkönyvek mellett.
Pár kedvencemet fel is sorolom.
- Zig Ziglar: Viszlát a csúcson! - a címéből nem lehet következtetni, mennyire motíváló is ez a könyv, és hogy miről is szól
- William Ury: Tárgyalás nehéz emberekkel - nagyon bölcs könyv, pont akkor olvastam amikor nehéz főnököm volt
- Brian Tracy: Célok! - őt talán nem kell bemutatni, 40 éve a sikeres és sikertelen emberek közötti különbségeket kutatja
- Gary Chapman: A szerelem pszichológiája - nem is értem, miért nem kötelező olvasmány 21 éves kor után
- John C. Maxwell: Egyszer nyersz, egyszer veszítesz tanulsz - lehet hogy veled is történt már olyan, hogy nem sikerült valami?
- Brian Tracy: Vonzerő - egy nagyon fontos dolgot tanít meg a könyv, figyelni a másikra
- Allan és Barbara Pease: Kérdezni tudni kell - ha 10 perces monológod után mindenki csak hümmög és továbbáll, ideje elolvasni ezt
- Florence Littauer: Személyiségünk rejtett tartalékai - miért csináljuk azt amit, és miért nem viselkedik úgy a másik ember?